[Emlékezet]

Az itt közölt képek egy nagyobb lélegzetvételű anyag részeként, Tóth Vilmos történész barátomnak a Farkasréti temetőről írott monográfiájához készültek. A monográfia a Budapesti Negyed 2003-as évfolyamának három kötetében jelent meg, a folyóirat lehetőségeiből következően aránylag kevés képpel kísérve. Az anyag azóta pihen. A napokban más negatívokat keresve a kezembe került, s úgy gondoltam, "felébresztem".


A készítés helyszínéről Vilmos az alábbiakat írta:

"A Farkasréti temető kiépülésének első jelentősebb mozzanata az Érdi út felőli fülkés és árkádos falsírboltok létrejötte volt. Előzményét egy 1897-es közgyűlési határozat jelentette, melynek értelmében a Farkasréti és a Rákoskeresztúri temetőben a technikai korszerűséget színvonalas parkosítással és minél több egyedi síremlék felállításával kellett ötvözni (javaslat történt a frekventáltabb helyeken létesülő síremlékeket véleményező bizottság létrehozására is). A fővárosi mérnöki hivatal építészei, Krátky János és Hegedűs Ármin e határozat nyomán kaptak utasítást 1899-ben egy korszerű, elsősorban észak-itáliai példákat követő farkasréti sírboltrendszer tervezésére, 48 nagyobb és 72 kisebb sírbolttal. A kivitelezésre 1900-ban került sor, és az első pozitív tapasztalatok után a főváros a Rákoskeresztúri temetőben is építtetett két hasonló sírbolt-együttest.

Az Érdi út felőli sírboltok fő újszerűségét elrendezésük jelentette: a több szintben, fülkés rendszerben kiépült sírboltokat a komplexum belsejében folyosóval kötötték össze. Az egyes fülkék egymástól és a felszíntől elszigeteltek, így jóval gazdaságosabb helykihasználásra nyílik lehetőség, és ez a megoldás összehasonlíthatatlanul higiénikusabb, mint a hagyományos, egy légterű sírboltok használata. A koporsó lesüllyesztését és a folyosón való mozgatását egy Freissler Antal tervezte egyedi szerkezet végezte. A folyosó levegőzését szellőzőrendszer biztosította, a fülkék befalazott nyílása fölé pedig, altemplomokban és családi mauzóleumokban megszokott módon, emléktáblák kerültek (közülük ma már egy sincs a helyén). Az európai színvonalú tervet sajnálatosan hanyagul kivitelezték, így a sírboltok már a húszas években rossz állapotban voltak.[33] 1927-ben a falsírboltok folytatásaként árkádos sírboltok létesültek és a falban közel kétezer csontfülkét is kialakítottak. A létesítmény a háborúban súlyos károkat szenvedett, később elhanyagolták, ma már lezárva és életveszélyessé nyilvánítva vegetál; az elhagyott, pusztuló folyosó és az ötvenes évek végén kialakított föld alatti kolumbárium kísérteties látványt nyújt."

(Tóth Vilmos: A Farkasréti temető története. Budapesti Negyed, 11. évf. (2003), 2. sz., 44. p. [online])

A felébresztésnek különösebb aktualitása nincsen, bár az egyháztörténet iránt érdeklődők számára bizonyára feltűnik majd az egyik képen Zoványi Jenő (1865 - 1958) neve. Zoványi református teológus volt, a problémásabb fajtából (életrajza röviden itt.). Teológiai tanár Sárospatakon majd egyetemi tanár Debrecenben, de nézetei miatt felfüggesztik - majd rehabilitálják. 1918-19-es "magatartása" miatt később lelkészi jellegétől is megfosztják - aztán 1945-ben megint rehabilitálják. Persze, az már egy más világ. Eszméit és személyiségét máig viták övezik, ugyanakkor vitán fülöl az egyik legnagyobb hatású egyháztörténészként tartják számon, annyira, hogy a "Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon" c. művét digitalizálva ma is használják, sőt, átdolgozva újra meg fog jelenni. Vagyis Zoványi munkássága a jelen református tudományos gondolkodás része. Zoványi emlékezete viszont gyakorlatilag senkit nem érdekel...*

* A történet új epizóddal bővült: a bejegyzés megírását követően jutott tudomásomra, hogy Tóth Vilmos kezdeményezésére többekkel együtt Zoványi maradványait is idén nyáron biztonságba helyezték.  

Persze, a képek tulajdonképpen nem is erről "szólnak"...